Évfordulós vallomás

Házasságunk 16ik évfordulója alkalmából ültem a levélpapír fölött és gondolkodtam. Mit írhatnék férjemnek, amit még nem vetettem papírra? Mondatok helyett egyszavasok jutottak eszembe és elkezdtem őket leírni. Az első 8 sor után vettem csak észre, hogy ezek a szavak nemcsak rímelnek, hanem időrendben is vannak. Így született meg ez a "vers", 16 év élménye, mint egy visszapillantó tükör, kicsit meggyorsítva...

16 év

Pillantás,

mosolyok,

nevetés,

szerelem.

Kézfogás,

simítás,

ölelés,

mélyverem.

Csókokkal

ellepett

testünkkel

zuhanás.

Ünnepség,

gyűrűsujj,

fényképek

vallomás.

Szeretlek

érzés,

teljesség,

átadás.

Ölelés,

szerelem,

csókok,

foganás.

Nagypocak,

élvezem,

uborka

s fagyizás.

Gyermek egy,

majd kettő,

három

a ráadás.

Nevetés,

gyerekzaj,

ricsaj,

kacagás.

Óvoda,

elválás,

sírás,

megszokás.

Vigasz,

anyaszív,

szeretet,

megnyugvás.

Ölbújás,

ölelés,

megöl

az elválás.

Göröngyös

utakon

fájdalmas

kiáltás.

Táplálás,

érlelés,

csemete,

iskola.

Sikerek,

lovaglás,

hegedű,

kiskutya.

Elmúló

szerelem,

mély lyuk

a záloga.

Ráncok,

fájdalom,

könnyek

bánata.

Szívtépő

hazugság,

hangtalan

szócsata.

Ürestér,

messzicél,

szétesés

válasza.

Lélekbe

pillantás,

megváltás

sóhaja.

 

Levedlés,

újulás,

tisztulás

hűs zaja.

 

Szerelem

fellobban,

mélytenger

illata.

 

Tudatos

együttlét,

választás

óhaja.

 

Hosszú út,

kihívás,

bátorság

víg dala.

 

Szeretet,

szerelem,

megáldott

barlangja.

 

16 évünk

hegy-

völgyes

garmada.

 

Őszinte

vallomás,

ajándék

számodra.

 

2014. augusztus 16.

 

Micsoda vallomás:Díjat kaptam!!!

Liebster Award díjat kaptam Ládi Zsuzsitól, akinek a mesedoboz tárháza ITT található. Köszönöm Zsuszi a díjat és ezzel együtt a biztatást! Még csak 4 bejegyzésem volt a nagyon friss blogomon, amikor beröppent az Award:-)

Aki nem ismerné, a Liebster Award egy VÁNDORDÍJ, amely blogról blogra terjed, általában új blogírók kapják meg és adják tovább...

Az első rész: válaszolni kell néhány kérdésre

Mesedobozos Zsuzsi a következő kérdéseket tette fel

1, Miért döntöttél úgy, hogy blogot írsz?
Nem én döntöttem így, hanem Vidi Rita, a Kreatív Írás szülőanyja, akinek a tanfolyám júniusban résztvettem. Mivel a trénerképzésre is jelentkeztem, második legfontosabb házifeladatként- blogírás szerepelt. Nem üzleti, nem hobbi, hanem kreatív írás blogolás.

2, Hogyan választod ki, miről fogsz bejegyzést készíteni?
Egyenlőre még nem válogatok, mert lassan csuradoznak az irományaim. Mindent beírok, ami bennem, mint vallomás megszületik. Ezek nagyon őszinte lélekmegnyílások, így ezért nem mindennaposak.

3, Mi a legjobb blogírással kapcsolatos élményed?
Eddig ez a vándordíj:-)
A kreatívírás tanfolyamon kívül még nem dicsérte senki az írásaimat, ezért  nagyon meglepett, nagyon köszönöm és hihetetlenül felemelt!

4, Mit olvasol szivesen? Melyikek a kedvenc könyveid, blogjaid?
Az utóbbi 4 évben tanultam, képzésekre jártam, így az olvasott könyveim kimondottan szakkönyvek voltak. Nemcsak az iskolai ajánlott irodalom, hanem tényleg imádtam belebújni a jobbnál jobb szakkönyvekbe és nemcsak a munkámban, hanem az életben is tudom hasznosítani az olvasottakat.
A legjobbak közülük:
Csikszentmihályi Mihály: Flow, az áramlat
Richard Wiseman: 59 másodperc
Wayne Dyer: Shift
Barbara Sher: Du musst dich nicht entscheiden, wenn du tausend Träume hast

Ebben az időben a neten sem szórakoztam, hanem olyan oldalakon jártam, ami a tanulmányaimhoz kellett.
1 kreatív oldalt tudok ajánlani, ahonnan a kreatív kamasz klub barkácsóráira merítettem Recycling ötleteket: chicenvelopements.wordpress.com

Most pedig jöjjön a díjazás második része: Random tények magamról

:19 évesen otthagytam az egyetemet és egy hátizsákkal Hamburgba mentem szerencsét próbálni. 

 

: imádok költözködni, új helyet keresni, beleolvadni a másba, az újba, az idegenbe. Eddig 10x cseréltem otthont, lakást várost, országot - hoppá, kontinentet még nem?! Már 6 éve élek ugyanazon a helyen, lassan megint bizsereg a talpam :-)

 

: kiütést kapok, ha Adrinak hívnak

 

: Multitasking, avagy mindent-egyszerre-szeretek-csinálni személyiség vagyok, szeretem, ha pörög az életem és több "esküvőn táncolhatok"

 

: callanetic és pilates rajongó vagyok, a napomat futással kezdem

 

: ha beindul a zene (tényleg, bármi, ami ritmusnak nevezhető) nehezen maradok ülve. Az ok: imádok táncolni, ha lenne még egy életem, táncosnő lennék  

 

:szeretem az anyaságomat és a vele járó kihívást, 2 kaktuszt és egy skorpiót nevelgetek-terelgetek :-)

 

Kérem szépen, a harmadik rész következik: Az én kérdéseim a díjazottakhoz  

1: Miért blogolsz?

2: Inspirációd forrása?

3: Ha beleragadtál a sárba, hogyan jössz ki onnan?

(fordítás: ha stresszben vagy rossz kedvű vagy, mi segít neked, mivel vidítod fel magad?)

4. Ha ez lenne az utolsó napod és tehetnél 3 dolgot, mit választanál?

 

Tádám, íme, az utolsó rész, amelyben kiderül, ki viszi el a pálmát avagy a díjat?

 

Zilaji Krisztina mindennapibolondsagaim.wordpress.com

 

 ám a kreativitás nemcsak az írásban mutatkozik meg :-) hanem
 

"főzéskor" : Sütő Mónika nyerskonyha.blogspot.hu

 

varráskor : Mag Edit és csapata terajzolszenvarrok.blogspot.hu

 

fotózásnál: Szőllőssi Kiss Orsi mamarazzafoto.hu

 

és spirituális utakon is: Kozma Alexandra kozmaalexandra.hu 

 

 

Hajnali vallomás

Kulcs

Ha szárnyam lenne

mert madár lennék

hozzád repülnék

minden reggelen.

 

Számban friss

harmatot vinnék,

hogy ápoljalak

téged, kedvesem.

 

Betakarnám szirmaidat

ha jönne vihar, fekete,

s lecsókolnám könnyeidet,

te napsütötte remete.

 

Ember vagyok, szárnyam nincsen

de lelkemben egy kis sarok.

Ott őrizlek, ápolgatlak,

szeretgetlek, míg meghalok.

 

Neked adom szívem kulcsát

ne veszítsd el, egyetlen.

Vigyázz rá mintha tiéd volna,

mi megáldott istennel.

 

2014. Augusztus 15.

Fájó vallomás

Fáj-dalom

hallgatag dallam
sikít a szélben,
lelkembe martad
közönyös arcaid

adjatok álmot!
hadd aludjak szépen,
feledve a bánat
sajgó tagjait


2014 

Szerelmi vallomás

 

Van valakim

 

van valakim, ki fontos nekem

 

van valakim, ki szívemből kiszedi az odaragadt tüskéket és leheletével besóhajtja a sebeket

 

van valakim, ki ha rám néz, megtalálja hétlakatos pecsétemet és megsimogatja lelkemet

 

van valakim, kinek szerelmes pillantása elpirulni enged de mégis amazon lehetek

 

van valakim, akinek én vagyok a kincs egy lakatlan szigeten

 

van valakim, ki a világ végére is értem jön, egyik út sem rettenti el

 

van valakim, ki elfogad minden bemocskolt részemmel

 

van valakim, kinek szerelme olyan mély, hogy nem látni a végére

 

van valakim, kinek ölelése Földet és Eget köt össze bennem

 

van valakim, ki a szerelmünkből koszorút fon, meg nem születettt gyermekeinknek

 

van valakim, kiben bízom míg világ a világ és morajlik az óceán

 

van valakim, ki a párom, tükröm, lángom

 

 

 

 

 

Istenes vallomás

Padlón vagyok.

Nincs már lejjebb emelet.

Ülök a földön és bőgök.

Ordítani már nem vagyok képes, kiadtam minden hangot, ami valaha bennem létezett.

Kileheltem az utolsó dalt is magamból. Szenvedek, mint akit kibeleztek. Kibeleztek, ledobtak.

Mondd Isten, te ezt viccesnek találod??

Mondd, hogy gondolod, hogy ennyire megkínozhatsz?

Mondd, mit képzelsz magadról, hogy csak úgy elveszed, ami neked tetszik?!

És miért kell ennyi mindent elveszítsek egyszerre?

Nem tudod adagolni ??

Részletekben oda adni ?

Pár napba belegyömöszölöd , ami másnak egy életre is elég !!

 

Nem szóltam semmi, amikor gyerekként lenyeszegették az ágaimat, hogy ne tudjak kiterjedni és gyümölcsöt teremni!

Nem szóltam semmit, amikor csúfoltak a többiek és a hátam mögött élvezték a gúnyaikat!

Nem szóltam semmit, amikor kamaszként elvetted tőlem a támaszomat és egyedül hagytál idegenek között!

Mondd csak, panaszkodtam, mikor megrugdostak magyarságom miatt??

Szóltam egy büdös szót is, amikor a szerelmem eldobta az életét??? 

Hmm???????!!!!!!!!!

NEM SZÓLTAM!!!!

Nem szóltam, csak tűrtem, elviseltem, kibírtam.

I-G-E-N!

Csakazértis felálltam, mert volt valakim, aki életem legsötétebb éjszakáin és legrémesebb történeteimben mellettem volt.

Egy angyal - egy védőszárny.

De hogy képzeled, hogy Őt is elveszed tőlem??????!!!!!!!!!!

Bármit neked adok, csak add vissza őt nekem, kérlek!

Hallod hogy hozzád beszélek, ugye?

Kérlek szólj hozzám, ne hagyj egyedül ... 

Most már nem haragszom rád, dühöm átlényegült. Rádöbbentem arra, hogy te nem elvetted tőlem, hanem visszaadtad.

Lelke lehetnyire, gyönyvirágillattal kísérve megérintett azon az éjszakán, amikor tehetetlenségemben elátkoztalak téged.
....
....

Istenem, köszönök neked minden pofont, megrázkódtatást, fájdalmat és megalázást. Ezekben láttalak meg Téged és kaptam vissza a szeretetemet.

Istenem,

köszönöm,

hogy Ő -

volt nekem!    

 

 

Vallomás a fának

Láthatatlan erő viszi lépteimet előre.
Előre, csak előre megyek. Gondolkodás nélkül emelem a lábaimat, egyiket a másik után. Belsőm tudja az Utat. Lábaim alatt reccsennek a száraz ágak.
Nem kitaposott ösvényen haladok. Ez az erdő gyermekkorom legszebb emlékeit hordozza magában. Ó, mennyit sétáltam itt kisgyerekként nagyapával, vagy egyedül, vagy szerelmes kamaszként kézenfogva életem akkori nagy szerelmével!


Lábaim egyre csak visznek, megyek, taposok, de eközben érzem a szívemet minden dobbanásban.  Az erdő valami olyan illattal kábít el, amelyik isteni tisztaság és frissesség felé repít. Szeretem ezt a helyet. A  fák hűsítő szelében vagy szélcsendjében - csak LENNI.

Megtaláltam kedvenc fámat, újra és újra töltekezem nála. Olyan mint egy Nagy Anya, átölelem, de közben ő ölel át. Érzem szeretetét, az energiával teli lényét. Mintha hazatértem  volna. Átkarolva tartom, mintha mohából lenne. Magamba szívom illatát, amely felejthetetlen és egyedi. semmi nem illatozik úgy, mint ő. Az én Fám. Lelkem érzi a föld lelkét, az érzés magába kerít és fölemel.

Olyan isteni, mámorító, lelketemelő. Beléveszek és felolvadok földistennő fényében. Eggyé válok a földdel, az éggel, zsigereimben csicseregnek a madarak, még a faleveleket is érzem a véremben, minden sejtem telve van csordulásig a szeretettől.

Istenem, de csodás! Egyszerűen létezni. A szeretet kitölti egész lényemet. A föld elfogad és befogad.

Nem kérdi ki vagyok,

hol voltam,

mit csináltam

és mit rontottam el.

Nem kérdezi, merre tartok,

és honnan jövök.

Nem kéri számon a dolgaimat.

Ha hazaérkezem, nincsenek kérdések. Átadás és egybeolvadás van. Lényem feloldódása a végtelenben és a végtelen összeolvadása bennem.

Pici lényként kitágulni a végtelen óceánjában és határtalan érzelemként átélni magamat.

Hazérkeztem.